Exmeló

Ebben a postban megváltoztatott cégneveket fogok említeni, speciel a most otthagyott vállalatot Kaka Zrt.-ként, amelyről itt és e helyt legyen elég annyi, hogy pénzügyi cég.

Ha úgy érzi a kedves Olvasó, hogy elnagyoltan írok erről-arról, jogos: nem akarom, hogy akár a Kaka Zrt., akár az itt szereplő személyek közelebbről beazonosíthatóak legyenek.

Igazából piszkozatban több mindent is leírtam, de nyesegettem belőle, mert így is hosszú a post, amúgy kb. másfélszer ennyi lenne.

A gondok 2020 utolsó negyedében kezdődtek. Akkor még a magenta színű T betűnél dolgoztam, de inkább nem definiálom, hogy melyik leányvállalatánál. Október elseje után elkezdtük bizonytalannak érezni a pozíciónkat: minden callban azt éreztették velünk, hogy örüljünk, hogy luk van a seggünkön, ne is álmodjunk béremelésről. Holott egy német vállalattól azt elvárnánk, hogy legalább a forintnak az euróval szembeni gyengülésére tekintettel emeljenek.

Az irodában csak ment a nyavalygás: semmi nem jó, “én már rég dobbantottam volna, ha…”

Ezekben a nyűgös napokban talált meg volt kolis szobatársam, Andris, és igent mondtam az általa felkínált állásra, 2021-et már ott kezdtem, a váltás nem mellékesen közel 8% növekményt hozott fizetésben. Amikor publikus lett a távozásom, kaptam a helyeslést ezerrel, pl. “nem csak nyavalyogsz, mint én, hanem cselekszel is.”

Itt és e helyt már ki is osztok magamnak egy droidpontot, és beficcen az autodroid a címkék közé: fatális hiba volt a T-től megvonnom a bizalmat.

Andris belengette, hogy Matlabban és SQL-ben kell majd dolgoznom. Hát nem egyszerű. Mindkettőt időtlen idővel azelőtt használtam, tehát némi félsszel léptem be az új munkahelyem kapuján, mai eszemmel már hozzátenném, hogy még régen is csak a felszínt kapargattam abból, amit a Matlab tud.

Ennek ellenére kezdetben még lelkesedtem, hiszen a Matlab is, SQL is gazdagon le van dokumentálva Net-szerte, ez mindjárt egy pozitívum volt azzal összevetve, hogy kezdő T-s koromban egy belsős, igen szegényesen dokumentált programnyelvet kellett megtanulnom.

Már adom is magamnak a következő droidpontot: önállótlan vagyok. Én ezt nem tagadom, tagadás helyett az egészségügyben volt főnökömre adom az utat, aki az önállótlanságot nagy gondossággal belém nevelte.

Ehhez képest a Kaka Zrt. azt várta volna tőlem, hogy mindenre magam jöjjek rá. Nem akarom a felelősséget hárítani. A legszigorúbb önkritika azt mondatja velem, hogy nem vagyok való ebbe a cégbe. Mindazonáltal tegyük hozzá, hogy ezt az önállótlanságomat az előző munkáltatóim tudták kezelni, a Kaka belebukott.

Első eredményeim, első kudarcaim

A cégnél egyik első nagy eredmény az volt, amikor is átloptam T-s kollégám, Csaba ötletét: amíg nincs rendes verziókezelő, addig sufnituning archiválás. Írtam Matlabban egy programocskát, amely pl. a 2022. jan. 23. dátumú

C:\Sources\source.m

forráskódot

C:\Sources\old\source_20220123.m

alakban menti le.

Miután ezt leprogramoztam, körbeírtam a teamnek, hogy ideiglenes megoldásként ezt használjuk, amíg be nem izzítunk egy “rendes” verziókezelőt. No igen, de minek bármily csili-vili verziókezelő, ha még a meglevőt sem használja a team?

Dávid kollégámról legfinomabban úgy tudok fogalmazni, hogy egy magának való zseni. Programozásban, automatizálásban szédületes, amit letett az asztalra, azonban kooperációban katasztrófa.

Van egy kódrészlet, egy osztály, amelyet mindkettőnk programja használ, nevezzük DB-riportnak. Történt pedig, hogy futtatni akartam a saját programomat, hibaüzenettel leállt. Na mi a túró…? Oh, hát valaki belebarmolt a DB-riportba, és nem szólt! Visszaállítottam (archiválva!), majd körbeírtam a teamnek. Dávid visszaír, hogy elvi hibát talált a DB-riportban, ezt kijavította, visszaállította, és inkább én igazítsam az én programomat az immár helyes kódhoz. (Igazítottam, ezen ne múljon.)

Elvi hiba, ugye. Lehet, hogy kuka az eddigi összes számításunk. Lehet, hogy az egész életünket újra kell gondolni. És nem szól, csak belebarmol a kódba, hogy lehetőleg az se működjön, ami eddig!

Meséltem ezt aktív és nyugalmazott infósoknak / programozóknak, kemény szavakkal ítélték el Dávidot.

Andris ezt azzal magyarázta, hogy ha valamit kér Dávidtól, az nagyon sürgősen kell, s nincs idő archiválással molyolni. Ez az “érvelés” több ponton sántít.

1. Mi az, hogy sürgős? Nem helikopteres hegyi mentők vagyunk, de még csak nem is üzemeltetők.

1/b Még ha ezt el is hinném, akkor is elvárom, hogy legalább utólag archiválja le, és szóljon a teamnek.

2. Ha állhat elő olyan szituáció, amit nem lehet megoldani másképp, mint tökön-paszulyon áttaposva, akkor bizony process-szinten van baj!

3. Elvi éllel, cégtől függetlenül: ha már ketten abajgatnak egy forráskódot, akkor kell valamiféle közmegegyezés a kódok kezeléséről.

Baj van process-szinten — akkor még csak egy sejtés volt ez nálam, de 2021 végére a kérdőjel felkiáltójellé egyenesedett.

De térjünk rá egy másik nagy eredményemre, legalább is akkor még nagynak tűnt. Van a cégnek egy prezentációja, amit negyed évente szokott kiadni, nevezzük Észvesztőnek, Andris és Dávid rámbízták ennek foltozgatását.

Olyan állapotban kaptam meg, hogy amikor futtatod, akkor legenerál minden ábrát a cégnél kötelező formátumban. Én beleapplikáltam azt, hogy checkboxokkal lehessen kiválasztani, mely ábrákat akarjuk újrahúzni, majd az következett, hogy a prezentációt be se kelljen tölteni PowerPointban, hanem cserélje le az ábrákat automatizáltan.

No igen, ábrák. De abban a prezentációban nem csak ábrák vannak, illetve nem mindegyik képként beszúrva, hanem linkelve egy Excel-doksihoz, tehát élő ember nincs a Földön, aki ezt a prezit A-tól Z-ig átlátná.

E prezentáció nyomán kezdtem először összevonni a szemöldököm. Volt ui. olyan, hogy Andris péntek délután hívott az Észvesztő prezi ügyében, mikor már elhagytam az épületet. Ugyanakkor Ricsi kollégámtól próbáltam elkérni a számát, hiszen elég sokat volt home office-ban, hogy el tudjam érni az Észvesztő szerkesztése során.

— Nem adom meg — hangzott a rövid és kategorikus válasza.

Home office I.

A home office (HO) nem fenékig tejfel. Röviden: az életem egyik meghatározó, és soha fel nem dolgozható traumája volt, amikor megkaptam a HO-s gépemet.

Egyik infós, Csabi, bekopogott az irodámba, elkészült a HO-s gépem, vihetem haza. Mentünk át a másik irodába a masináért, közben arra gondoltam, hogy ha tudtam volna, hozok laptoptáskát. Nem kellett laptoptáska, ugyanis egy asztali PC-t kaptam! Amikor ez tudatosult, azt vártam, hogy majd valaki egyszer csak előugrik a szomszéd irodából, és a pofámba röhögve mutatja meg, hol a kandi kamera. Azonban ez a reveláció elmaradt, és így kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy ezt a kapitális baromságot tényleg komolyan gondolja a cég 2021 Q2-ben!

Óvatosan hangot adtam annak, hogy ez így nagyon nem jó, Csabi azt felelte: Szilvinek jelezzem. Első karikában persze ezt is tréfának éreztem volna, de vigyázzunk, a Kaka Zrt.-nél könnyen valósággá válik, amit rossz viccnek hiszünk.

Amikor újonc voltam, Szilvihez az volt a gondolattársításom, hogy neki szóljak, ha az emeleti konyhából kifogyott a kávé és/vagy a tea. Persze, rendben, hogy ő a beszerzők főnöke, de szürreálisnak tűnt az, hogy a kávéért, teáért felelős személyt zargassam laptopért.

Laptop helyett asztali gép — hogyan tudott ez így alakulni? Többféle narratívát hallottam, nem taglalom, külön-külön droidsztori lenne mind.

A helyzetet súlyosbítja az a tény, hogy semmilyen chatprogram nincs, se Office Communicator, se Cisco Jabber, Skype-ra meg nem enged bejelentkezni, így HO-ban az asztalomon még helyet kell szorítanom a saját laptopomnak is a nagy dög mellett, hogy Skype-on a céges csoportban benn legyek. E kommunikációs nehézségről még lesz szó később.

Otthonról a HO-s géppel az irodai gépére jelentkezik be a dolgozó, vagyis utóbbit nem szabad kikapcsolni. Két asztali PC áramfelvétele még zöld szempontokat is felvet.

Talán cégtitkot sértenék, ha részletezném a kontextust, legyen elég annyi, hogy előjött a cég “reputációja”. Hagyjuk már ezt a bullshitet. A reputáció addig tart, amíg valaki el nem jön hozzám látogatóba, amikor is meglátja az asztali PC-t, és hátrahőköl, hogy a cég 2021/22-ben még nem ismeri a laptopot.

Spoiler alert: Van sorszám a fejezetcímben!

Az első megkísértés

2021 májusában befutott egy kísértés a volt cégemtől, nevezzük M&M’s-nek. (Itt IV-es sorszámmal jelöltem.) Nem csekély őrlődés volt ez számomra. New York-i székhelyű cég, és úgy láttam, hogy az USA a vesztébe rohan, ezzel szemben a Kaka Zrt. még most is stabilnak tűnik.

De inkább az lebegett a szemem előtt, hogy nem volt egészen tisztességes, ahogyan én az M&M’s-től lapátra kerültem, pontosabban amilyen indokkal nem hosszabbították meg a határozott idejű szerződésemet. 2016-ban munkanélküli voltam, jelentkeztem az M&M’s-hez is, az sem volt tisztességes, ahogyan lepattintottak.

Írtam hát Andrisnak, hogy ha nem akar elveszíteni, akkor egy-két dolognak változnia kéne. Főbb szempontok:

1. A HO-hoz laptop kéne.
2. Ha közösen foltozgatunk kódokat, akkor mindenki archiváljon.
3. Kommunikáció — ld. a kettővel ezelőtti fejezet végén.

Nem mondom, hogy meggyőzött, maradjunk annyiban, hogy a maradásom felé billent a mérleg, de bizony megbántam, vagyis droidpont magamnak.

Tudod, mit (t)ettem tavaly nyáron?

Nyáron együtt ebédeltem volt T-s kollégámmal, Gáborral. Poénból hasba akasztott azzal, hogy nem akarok-e visszatérni. Nem megyek a részletekbe, legyen elég annyi, hogy meggyőzött arról, hogy rendeződtek a viszonyok, s így nem mondtam kategorikus nemet.

2021 vége felé Andris gyakran dorgált azzal, hogy “De mé’ nem kérdezel, b+?!” Nos, a “deménemkérdezel” eszményképe még nyáron halálos sebet kapott, pontosabban két, külön-külön is halálos sebet. Andris, mielőtt elment szabira, meghagyta, hogy rakjak össze taszkokat az adatbázisszerveren, amik aztán letöltik az adatokat, melyekből könnyebben össze tudom dobni az egyik (heti rendszerességű) jelentésemet.

Linkelt hozzá egy oktatóvideót, azt vagy 30-szor végignéztem, de marha nehezen boldogultam így is. Dávidtól kértem volna segítséget, legalább azt felügyelje, nehogy valami hülyeséget csináljak, ő azonban nem tudott mást, mint marha magas lóról azt ismételgetni, hogy neki is, Biankának is elég volt az oktatóvideó, boldoguljak el én is vele.

Utólag gondoltam el, mekkora egy köcsög troll lehettem volna: törlöm az összes, már meglevő taszkot, s ha bárki egy rossz szót szól, ártatlan arccal felteszem a kezem, s azt mondom: “D-d-de hááát én szóltam a Dávidnak, hogy segítsen, és szart az egészre…”

Miután balesetmentesen összeraktam a taszkokat, még kellett futnom egy tiszteletkört. Nem működtek azokkal a paraméterekkel, amiket Andris e-mailben írt. Dávidtól ismét próbáltam segítséget kérni, ugyanazzal az eredménnyel.

Aztán meresztgettem a szemem a többi taszk konfigjaira, mire az a sejtésem támadt, hogy talán case sensitive a rendszer, s amit Andris megírt, azt nem kopipasztázni kéne, hanem a többi taszkkonfig mintájára egyeztetni a kis- és nagybetűket.

Valóban ez volt a megoldás. Utaltam a T-nél volt kollégámra, Csabára. Na, erre ő azt mondaná, hogy teafűből jósoltam konfigot.

Végül még egy nyári élmény. Átmentem az infósokhoz, mondom Balázsnak, hogy nem tudok ebbe a táblába adatot beszúrni. Balázs válasza: azért nem, mert az nem tábla, hanem view. (Az SQL Studio viselkedése megérne egy külön droidsztorit, itt nem megyek bele.)

Ez volt az a facepalm, aminek során a tenyerem a mögöttem álló tarkóján néz ki. Ekkor lett világos, hogy ha egy ojjektumnak v_ kezdetű (*) a neve, akkor az view, de csak akkor. Innen már kikövetkeztettem azt is, hogy aminek syn_ kezdetű neve van, az szinonima, és szinonimának kötelezően így kezdődik a neve.

De miért nyáron, fél év után kellett ezt megtudnom? Miért nem lehetett ezt indulásnál elmondani? Talán nem hoztam volna létre view-t (*) konvenciót megszegve…

Ekkor kezdtek leesni egyes dolgok. Bizony, ezt utólag úgy látom, hogy fél évig csak toldoztam-foldoztam, miközben magam sem tudtam, mit csinálok.

Hétfő volt és tizenhárom

Aki olvasott Garfield-képregényeket, az tudja, hogy Garfield számára hétfő 13-a a balszerencsés nap. Nos, ez volt szeptember 13-a.

Az előtte való hetek az Észvesztő prezentáció foltozgatásával teltek, ennek során Ricsi megkért, hogy egyik dián javítsam a jobb oldali ábra legalján a számot. Ezt a diát úgy kell elképzelni, hogy a két szélén van egy-egy ábra, középen pedig szövegdobozok. Megcsináltam, majd körbeírtam a teamnek: korrigáltam a 19-es diát.

Még mindig nem vagyunk a lényegnél. Szeptember 13-án reggel Andris elmondta, hogy milyen kemény hétvégéje volt, hiszen még vasárnap este is a prezentációval foglalkozott. Nem lett jó kedvem. Azt kérdeztem magamtól: ez vár rám is hosszú távon?

Aztán délután beütött a mennykő. Andris ekkor vette észre, hogy a már kiküldött prezentáció 19. diáján a bal ábrába is bele kellett volna javítani, plusz az egyik szövegdobozban korrigálni egy számot, és lenyomott egy ordítottam-toporzékoltam performance-ot.

Aznap azzal a tudattal hagytam el az épületet, hogy nem tudom még sem a napot, sem az órát, csak azt, hogy innen elfele. Ne hidd, kedves Olvasóm, hogy sértődés vagy hisztis “pipacs” hozzáállás vezérelt, a hideg racionalitás is ajtót mutatott. Ha ui. valaki megkérdi, miért nem hosszabbított velem szerződést az M&M’s, akkor az a legvalószínűbb válasz, hogy közösen elcseszett dologért én lettem a bűnbak. Ez a rémkép lebegett fel előttem szeptember 13-án, s eldöntöttem, hogy ezt nem várom meg.

Írtam Gábornak, hogy vegyük fel annak fonalát, amit nyáron mondott. Azt felelte, térjünk vissza rá október végén, akkorra dőlnek el egyes dolgok. Na, azt még talán kibírom, gondoltam.

Itt jegyzem meg, hogy épp előtte vettem lakást, az ügyvédnő előző hét szerdáján írt, hogy megérkezett a letéti számlájára a hitelösszeg. Gondolhatja a kedves Olvasó, milyen szinten húztam fel magam, ha még így is eldöntöttem a váltást…

Egyébként meg máig úgy látom, hogy ha úgy cselekedtem volna, ahogy Andris utólag ordította, azzal túlléptem volna a hatáskörömet.

Tele a szakértői hócipőm

Szeptember 13-án nyitva hagytam azt a kérdést, hogy milyen szájízzel hagyom majd el az épületet, október 4-én ez is eldőlt. Miért emlékszem ennyire pontosan október 4-ére? Ultiban én vagyok a négytíz-szakértő, április 10-ét és október 4-ét tehát a két szakértői napomként szoktam emlegetni. Utóbbi 2021-ben szarértői nap lett…

4-e hétfő, Andris már előző héten mondta, hogy az a jelentés, amit többnyire kedd délelőttönként szoktunk készíteni, ezúttal már hétfőn kelleni fog. Baj ezzel az, hogy az adatok csak délután kettő körül mennek be az adatbázisba, tehát már előre borítékolható volt a kapkodás. Délután Andris mondja: mehet a riport! Rányomtam a riportgenerálásra, majd az adatokat egyeztettük a Dávid által készített másik riporttal, nem egyezett, aminek egyeznie kell…

Füstölő aggyal láttam neki vizsgálni, hogy miért nem, mire nagy nehezen rájöttem, hogy Dávid kb. 5 perccel később generálta a saját riportját (ha 10 perc, akkor sokat mondtam), és ebben a rövidke időben másztak be az adatbázisba a hiányzó adatok. De én voltam a rossz ember, amiért “pontatlanul dolgozom”. Amúgy újrafuttattam a sajátomat, így már fennállt az egyezés.

Október 4. után úgy tekintettem a Kaka Zrt.-re, mint egy bútorgyárra, ahol csak azért készülnek szekrények, hogy legyen honnan csontvázakat kilökdösni. Persze, ha ez egy hónappal korábban történik, akkor oly módon vertem volna ki a hisztit, hogy “akkor generáltam a riportot, mikor mondtad, most akkor döntsd el, mit akarsz, és pláne döntse el a cég, mit akar”. De inkább visszanyeltem ezt a refluxot. Akkor még naivan bíztam abban, hogy 2022-t már újra a T-nél kezdem, addig meg valahogy kibírom.

Voltak október 4-ének előzményei. Még nyáron történt, hogy egy hétfő délután elkészítettem ezt a jelentést, belevéve aznapi adatokat is, majd Andris szólt egy pár nap múlva, hogy nem lett jó, mert az egyik adatszolgáltatónk még a nap hátralevő részében módosított. Én már akkor azt kérdeztem magamtól: ennél a szolgáltatónál vajon kinek feladata kibabrálni velem?!

Október 1-jén, pénteken szabi. Találkoztam volt T-s kollégámmal, Sanyival, aki a régi szép időkben a szomszéd teamben dolgozott. Mondtam neki, hol dolgozom, de visszajönnék. Helyeselt, mondván, hogy dolgozott ő is másutt, másfélszeres fizetésért, de visszajött, mert belátta, hogy a T a béke szigete. Aztán eljött 4-e…

Én vagyok hülye, vagy a tükör görbe?

Lehet rám mondani, hogy pancser vagyok. Lehet mondani, hogy a Kaka Zrt. nem az én utam. De amikor a céget bírálom, nem csak rólam van szó.

Egyszer sikerült bennmaradnom jó sokáig, szintúgy a másik Andris. Egyszer csak egy weltschmerzes sóhaj keretében panaszolta el, hogy öt egymást követő hétvégéjét cseszte el céges dolgokra.

Bizony, ez engem is szívem talált. Mert hogy nekem a szabi nekem igazából ügyeletet jelentett, jó esetben is rákészülést a másnapra, egyedülállóként valahogy kibírtam. Itt azonban egy családos emberről van szó, a lánya ekkoriban volt másfél éves!

Egy nemzetközi konferenciára készültek. Persze, készülni kell rá. De könyörgöm, én is adtam elő nemzetközi konferencián korábbi cégemmel, töredék ennyi effortot nem toltunk a rákészülésbe!

— Hosszú távon nem fenntartható! — értékelte a helyzetet kategorikus hangnemben.

Csak egyetérteni tudtam, ekkor már több jelentkezéssel magam mögött.

Másrészt. Történt pedig, hogy benn voltunk az irodában, Andris (főnök) HO-ban. Egyszer csak cseng a telefon, és hallom ahogy Dávid kiosztja Andrist:

— Ha kétpercenként felhívsz, attól a program nem fog gyorsabban futni.

Ekkor nyilallt belém az, hogy talán nem (csak) velem van a gond. Azzal ui. Andris ki tudott akasztani mindig is, amikor kétpercenként felhívott, kizökkentve a gondolatmenetemből.

El innen

November első hetében írtam Gábornak, hogy lassan mi van. Nem volt valami biztató, azt írta, hogy se szándék, se büdzsé a felvételre, de ha jövőre beindul, amit terveznek, akkor kelleni fog ember. Erre viszont nem lehet építeni. Ha beindul… Arra is gondoltam, hogy a T-nél a régi szép időkben a “kéne ember” és a “veszünk fel embert” fogalma gyakran nem volt fedésben, ami visszamenőleg egy droidpont a T-nek.

Egyszer azt álmodtam, hogy interjúzom a volt T-s teamembe. Igen, akár írj fel nekem egy droidpontot ezért is!

Mindenesetre ekkor elkezdtem beadogatni a jelentkezésemet több helyre. November végétől már mondott Andris olyanokat is, hogy “na végre”, meg most már összeszedett vagyok, meg hogy ide kellett volna eljutni már több hónapja, de szeptember 13-án nagyon eldöntöttem a távozást.

Ismét utalnom kell a 2016. évi utolsó postomra (linkeltem Az első megkísértés című fejezetben), az ott V. sorszámmal jelölt céghez is beadtam. Az oda való jelentkezésem önmagában is egy droidsztori.

Az első telefonos interjún le kellett pattintanom a HR-est. Szabinapomra egyeztettük le a hívást, de természetesen a Kaka Zrt. aznap sem bírt békén hagyni.

Nagy nehezen mégis sikerült egy telefonos interjúkarika, de utána eltelt több, mint egy hónap. Mire újra hívtak, akkor már a Kakánál a felmondási időmet töltöttem, hiszen elfogadtam egy állásajánlatot (ld. később).

Gyakran mentem haza kudarcélménnyel, ami belefér az első két hónapban, de a próbaidő vége felé nem kéne, pláne nem fél év után. Olykor talajtriviális nüanszokon csúsztam el.

Október 4. után gyakran mentem aludni azzal a tudattal vasárnap este, hogy legyen már péntek délután! Ez sem normális. Persze, volt válságos időszakom az M&M’s-nél is, T-nél is, de mindkét helyen letudtuk három hét alatt.

Aputól azt az indíttatást kaptam, hogy csak rendes munkát adunk ki a kezünkből, és mellőzzük a “jójazúgy” hozzáállást. A Kaka Zrt.-nél egyre inkább azt éreztem, hogy nem tudok mást, mint jójazúgy jelleggel toldozni-foldozni.

És itt bizony felmerülnek másik oldali droidpontok is. Amikor ui. bejelentettem a felmondásomat, ráhasaltam arra, hogy konzisztens adatszerkezetet hagyjak magam után, ne maradjanak elvarratlan szálak. Erre meg kaptam olyan indíttatást (inkább hagyjuk, hogy kiktől), hogy ezt már vegyem fél vállról. Hát nem. Aki dolgozott egészségügyi cégnél, az soha nem tudja ledobni az emberéletért viselt felelősség érzését, pláne én, akinek első olyan melóm volt, ami már nem diákmunka.

Amikor már a felmondási időmet töltöttem, találkoztam Jenővel, aki szintén a szomszéd teamben dolgozott a T-nél, a Sanyi-féle brancsban. Ekkor tudtam meg tőle, hogy ő is visszatérője a T-nek.

Annyi kívánkozik még ide, hogy karácsony előtt egy rég nem látott baráti társasággal összeültünk vacsorázni, egyikük szóvá tette, hogy láthatóan feszült vagyok.

Keresem, hol a baj

Újabb droidpontot írok fel magamnak, sokáig ui. meg sem tudtam fogalmazni, hogy mi nem jó, aztán 2021 végére kikristályosodott: nincsenek processek, majdnem minden ad hoc, és minden egyemberfüggő, nincs process arra sem, hogy ki-kit-hogyan helyettesíthet.

Bizony, elég kemény visszagondolni arra, hogy a megelőző egy évtizedben összesen nem csengett annyit a telefonom munkaidőn kívül céges ügyben, mint 2021 utolsó negyedében.

Különösen kirívó példája ennek egy péntek délután, amikor is szabadságon voltam, de bizony az is csak névleg volt szabi. Nem akarok mindent másra kenni, nem tagadom a saját hibázásomat. Azon a péntek délutánon a riportgeneráló még nem tesztelt körülmények közt hibás futási eredményt adott.

Ebben a történetben minden rossz egybeesett, de egyúttal hű keresztmetszetét adta annak is, hogy miért emlegettem ekkor már a Kaka Zrt.-t bolondok házaként. Főbb szempontok:

1. Elindítottam a HO-s gépemet, és próbáltam keresni a hibát, Andris meg két percenként felhívott, naná, hogy kizökkentett a gondolatmenetemből. Így nem lehet hibát keresni, pláne nem javítani.
2. Ha keresztbe dolgozunk egy forráskódon, akkor még nagyobb baromság fog kisülni, mint ami eleve van. Mindezt úgy, hogy fél kézzel gépelsz, mert egyik kezedben a telefon. Ezért lenne jó pl. egy Cisco Jabber, ahol lehet képernyőt osztani, és esetleg át is adni a vezérlést a másik félnek. (A Kaka Zrt.-nél nyilván ne is álmodj arról, hogy ne az éles kódba barmoljunk, hanem mindenkinek legyen saját homokozója, ahol módosít, tesztel, majd feltölti élesbe.)
3. Ezt a kódot nem a nulláról írtam, hanem Dávidtól vettem át. Tőle dokumentáció? Esetleg értelmes magyarázat a kódhoz? Az Atacamában előbb fog havazni. Persze, hogy maradt benne elrejtve egy hiba, ami persze, hogy a legrosszabbkor jön elő! Itt nem csak Dávidról van szó, kétséges, hogy a teamben ez valaha rendeződni fog.
4. Helyettesítés. El lehet játszani a gondolattal, hogy Andris mit tett volna, ha nem szabin vagyok, hanem elüt a villamos. Az utolsó hetemben kezdtem el némi reményt látni arra, hogy erre lesz megoldás.

De ez csak a jéghegy csúcsa. Igazság az, hogy nekem október 4. óta nem sok nyugodt percem volt. Onnantól ui. az volt a trend, hogy ha kivettem egy hétfői napot szabira, akkor 3 nap hosszát cseszett az ideg, hogy mi vár rám kedd reggel?

Egy dolog lenne, hogy Andris telefonon cseszeget szabadságon, akkor hajcsárnak nevezem. De a helyzet ennél súlyosabb. Az ui. gyakori volt 2021 vége felé, hogy szabin jártam a várost, és azon kattogtam, hogy miután hazaérek, el fogom indítani a HO-s gépemet, mert elő kell készülnöm, hogy másnap kevesebb dolog tornyosuljon a fejem fölött. Így pedig én lettem önmagam hajcsára.

Hűen a fejezetcímhez, keressük hol a baj, ehhez tegyük mérlegre a megelőző három munkáltatómat.

I. Az M&M’s-nél első héten egyik tréning a másik után, vagyis tudásátadás.

II. A bécsi munkahelyemen (nevezzük Lancelot GmbH-nak) közvetlen felettesemet, Pétert, indulásképp akasztottam hasba azzal, hogy az M&M’s-nél újoncként tréningről ki, tréningre be. Péter azt felelte, hogy a Lancelot két irodája összesen számlál 70 főt, ekkora cégnél nincs kapacitás tréningekre. Ezt tudomásul vettem, cserébe a Lancelot tudomásul vette, hogy egy év után is rácsodálkozom erre-arra. Nem mellékesen a Lancelotnál, ha kérdésem volt, találtam ráérő embert, és normális válaszokat kaptam, nem flegmázást.

III. A T-nél Csaba az első napokban lépésről-lépésre bemutatta, hogy mi-merre, mit-hogyan. Ehhez képest a Kaka Zrt.-nél az lett volna az elvárás, hogy mindenre jöjjek rá magamtól.

III/b Anno T-s kollégáim gyakran mondták, hogy túllihegek egyes dolgokat. Ha a magam részét megtettem, akkor feltehetem a kezem, hogy nem rajtam múlott. Ehhez képest Andris azt várta el, hogy mindennek menjek utána, mindenkinek járjak a nyakára, mindig toljam el a falig a fostalicskát. Lehet, hogy túl elkényelmesedtem a T-nél?

III/c Egy pár hónapja voltam a T-nél, mikor egyszer magamba roskadva jajdultam fel: Ezt honnan kellett volna tudnom?! Csaba válasza az volt, hogy ne csüggedjek, kell a két év, hogy lássam át. Csaba, vagyis az a személy, akik kiképzett. Ehhez képest a Kaka Zrt.-nél ment az arénázás, amiért egy éven belül nem tudtam magamtól rájönni csomó mindenre.

De mé’ nem kérdezel?!

A “deménemkérdezel” eszményképe megbukott. Esett már szó róla a nyár kapcsán, de a legszigorúbb értelemben megbukott már újonc koromban. Ha ui. kérdésem támadt, akkor vagy nem ért rá senki, vagy Dávid igen, de ő meg rébuszokban beszél.

Hogy mekkorát bukott ez az eszménykép, azt a következő történet illusztrálja, hű keresztmetszetét adva Dávid hozzáállásának is.

Elkészítettem egy jelentést. Nem megyek a részletekbe, egyik pénzügyi termékcsoportra egy időpillanatban 301 milliárd forint állományt állapított meg a riportgenerálóm. Néztem Dávid előző napi jelentését, ahol oszlopgrafikonként is láthatóak az időszakok, nála az ominózus időpontra 307 milliárd szerepelt.

Belenéztem a forráskódjába: egy values tömbben sorakoztak az értékek, ott neki is 301 volt látható az illető időpontra, de egy v tömbben (szintén ezen időpontra) 6, és az oszlopfőkön e két tömb összege jelent meg.

Meg akartam tudni Dávidtól, hogy mi ez, avagy: a költőtől próbáltam megtudni, mire gondolt a költő. Határidős volt a cucc, sürgősen ki akartam deríteni, hogy mi a különbség oka, mit csinálnak az egyes kódrészletek. Valami ilyen hangzott el közöttünk:

— Dávid, van itt neked ez a values tömb…

— De mi az a values tömb? — kekeckedett. — Mi a values tömb közgazdaságtani definíciója?!

Utóbbihoz képzeljünk hozzá egy fellengzős hanghordozást. Na, ekkor komolyan elgondoltam azt, hogy másnap baltával jövök az irodába, és szájba kúrom!!!

Normális hangnemben feltett kérdésre miért flegmázás a válasz? Lehetetlent kérek azzal, hogy kooperációt várok? Csak találgatni tudok, pontosabban nem is az én találgatásaim ezek, hiszen önállótlan vagyok, ld. a post elejét. 😉

Meséltem a sztorit egy Britbe szakadt ismerősnek. Azt mondta, hogy Dávid minden bizonnyal arra élvez ebben a szituban, hogy szívathat egy 10+ évvel idősebb embert, fitogtathatja tudásbeli fölényét.

Sógorasszonyom gyerekorvos. Neki is meséltem, azt mondta:

— Biztos csodagyerek.

…amihez persze hozzátartozik, amilyen hanghordozással mondta. Örültem, hogy ezt ő mondta ki helyettem, arra ui. magam is gyanakodtam addig is, hogy Dávid talán bizony rajta van a spektrumon.

Dávid kódjai nehezen olvashatóak, és nehéz Dávidból értelmes infót kiszedni. Utolsó hetemen szembesültem azzal, hogy nem egyedül gondolom így.

Amúgy a megoldás — mai eszemmel már — egyszerű: Dávid kódjában a v tömb az árfolyam-korrekciót szerepelteti, és akkortájt épp bekukkantott 370 Ft fölé az euró, a termékek közt pedig volt devizaalapú is, így lett 6 milliárdos különbség.

(Update: Mind a történet idején, mind pedig e post publikálásakor 350-360 Ft körül ingadozott az euró, ezért írtam kiugró értékként a 370-ről.)

Epilógus. A fejezet végére felírok magamnak fél droidpontot. (Nem részletezem ennek okát, messzire vezetne.)

Értékeljük a teljesítményt és a diszkréciót

Rám bízták egy teljesítményértékelő rendszer megírását, PHP-ban készítettem el. Egyik kolléga panasszal fordult hozzám, mint mondta, be akarta nyújtani az értékelést, de a rendszer csak piszkozatként mentette, másodszorra azonban benyújtotta, vagyis nem sikerült a hibát reprodukálni.

Rápillantottam az adatbázisra, két másik kollégánál gyanakodtam arra, hogy talán náluk is ez lehetett, írtam nekik azt kérve, hogy írják le, mit tapasztaltak. Az egyikük már ment is a HR-hez rinyálni, hogy sértem a GDPR-t.

Ekkorra már több helyre is benyújtottam a jelentkezésem, de bizony validálva éreztem magam, hogy el innen ebből a bolondok házából, pláne, ha ilyen kicsinyes szarrágások vannak. Tegyük hozzá: ezt vizsgálni részemről szorgalmi feladat volt, így akarjon jót az ember! Így lesz a Fleissarbeitból Scheissarbeit.

De most komolyan… Meglepődünk azon, hogy aki fejleszti a rendszert, az látja az adattartalmat? Igen, a nőgyógyászaton le kell tolnod a bugyidat, és a “látvány” nemcsak a doki, hanem az asszisztense előtt is feltárul…

Isten lássa lelkem, amikor még egyetlen PHP-kódsort le nem írtam, már akkor azzal a tudattal álltam hozzá a feladathoz, hogy gyóntatószék üzemmód: amit elolvasok, azt azonnal felejtenem kell.

Tűzközelben

December közepe táján elkezdtem magam kifejezett életveszélyben érezni. Az új épületben volt egy tűzriadó próba. Megszólalt riasztó, a T-nél kialakult reflexet követve magamra kaptam a kabátot, és nem futva, de határozott léptekkel indultam a lépcsőház ajtaja felé. Ekkor jött a tökönrúgásszerű felismerés: zárva a lépcsőház ajtaja!!! Aztán elhallgatott a sziréna: nyitható az ajtó. Megint felvijjog: megint zárva.

Érted? A tűzriadó bezárja a menekülő útvonal ajtaját!!!

Történt ez dél körül. Andris HO-ból hívott fel délután, hogy ejnye, mit hallott rólam… Igen, jól látja a kedves Olvasó: eszkaláltak, amiért merészeltem csúnya szavakkal kifejezni, hogy mekkora egy kontraproduktív szar ez a tűzriasztó rendszer. Bár ez esetben az eszkalációt nevezzük inkább árulkodásnak.

A Kaka Zrt.-nek innen is azt kívánom, hogy a csúnya beszédnél nagyobb baj soha ne történjék! Beleképzeltem ui. a szituba az egészségügyben volt főnökömet, ő amilyen vérgőzös, tuti megtette volna a feljelentést foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésért.

Home office II.

December 20-ától (hétfő) szabin voltam. 23-án reggel Bianka kolléganőm írt egy e-mailt, hogy lehetőleg legyek készenlétben… A baj ezzel az, hogy 2022-t írtunk, mire a levelet olvastam.

Bizony, belémállt a szekunder szégyenérzet. Én kérek elnézést, amiért a Kaka Zrt. 2021-ig sem bírt megérkezni sem bírt megérkezni 2016-ba. Még 22-én este leutaztam vidékre, de a HO-s gépemet nem vittem magammal, fizikai képtelenség.

Minden dolgozó kapjon laptopot HO-hoz! Ez nem 2021-es elvárás, hanem 2016-os. Bizony, anno a T-s laptopom többször megjárta a vidéket, nem is volt vele gond.

23-án a kora délelőtti órákban Andris hívott, de közöltem vele, hogy > 100 km választ el a gépemtől.

Ezt már könnyedén vettem, ui. 22-én állásajánlatot kaptam onnan, ahová Passzív Peti cimborám ajánlott be, és elfogadtam.

(Update: Ezt egy kicsit szűkszavúan, egyúttal pontatlanul fogalmaztam. Úgy pontos a történet, hogy Passzív küldött e-mailben néhány linket a cég álláshirdetéseivel, ezek egyikére jelentkeztem.)

Arra persze nincs válasz, hogy december 23-án mégis ki a nyavalyának küldünk jelentést? A pénzügyi szektorban a fű sem nő már ilyenkor.

Utolsó héten vittem be a gépet leadni, a liftben találkoztam egyik kolléganővel, neki is mondtam, hogy a cég megérkezhetne végre 2016-ba. Kérdi, mit értek ezen. Mondom neki: laptop. Azt mondja: drága a laptop.

Aha, drága, ugye?! Érdemes mérlegelni, hogy nem drágább-e a kiesés, amit a mobilitás hiánya okozhat… Másrészt meg az asztali PC + egér + billentyűzet árából talán kijönne a laptop.

Az utolsó napom is húzott be egy droidstrigulát. A velem egy szobában dolgozó kolléga aznap kapta meg az “új” (?) HO-s gépét. A kedves Olvasó tán meg sem lepődik azon, hogy asztali PC-t kapott 2022. február 4-én.

A múltat végképp eltörölni

Az újesztendő első hétfőjén írtam Andrisnak és a HR-nek, hogy elválnak útjaink. Pár nappal később akartam generálni egy riportot, de hibaüzenettel leállt. Dafuq?!

Láttam, hogy belebarmoltak a kódba, s amitől végképp ledobtam a gépszíjat: valaki törölte az old mappát!!!

Körbeírtam a teamnek, hogy innentől semmire nem tudok felelősséget vállalni. Andris visszaírt, hogy már nem nálam van ez a riport.

Aha, de erről nekem nem szólt senki! Nesze neked kommunikáció! Droidmultipont a cégnek.

Hogy a postot vidáman zárjam, nótás kedvem támadt:

Mert ez a Sehallselát
Törölte az old mappát!

Igen, képzeld el azt, ahogy Szörényi Szabolcs megismétli a második sort! 🙂 (Update: törölt videó, hallgasd tehát itt, szintén 1:09-nél.)